Bevezető, külső
Nem szeretem, amikor egy gyártó olyan súlyos hibát vét, amilyet most a Nokia vétett, plusz úgy általában az összes szokott időről időre. Amikor piacra kerül egy nagyon bereklámozott, nagyon jónak hangzó, tömegterméknek szánt mobilkészülék, melyről kiderül, hogy a valóságban nem hogy nem jó, hanem egyenesen rossz, olvasóink céltábláivá válunk. Lehet, hogy látok némi összeesküvés-elméletet a dologban, de ezeknél a készülékeknél valahogy mindig úgy alakul, hogy csak akkor jutunk tesztkészülékhez, amikor már több napja piacon vannak, tehát már jó páran vettek belőlük, mire kritikánk publikálásra kerül. Ilyenkor pedig érthető, hogy az olvasó mérges és csalódott, dühét pedig a fórumban vezeti le. Mindenesetre most legalább abból a szempontból jól állunk, hogy a gyorsaságáról híres GsmLine.hu hamar eljuttatott hozzánk egy tesztpéldányt a Nokia legújabb sikervárományos tömegtelefonjából, az X3-ból, tehát ha valaki ad a véleményünkre, az vásárlás előtt elolvashatja ezt a tesztet, melynek már a címéből is látszik, hogy nem dicshimnusz lesz. Ami azt illeti, hosszúnak sem lesz túl hosszú, mivel az új Nokia annyira átlagos, amennyire egy Nokia csak átlagos lehet. Már a doboza sem hoz újat, átlagos dizájn, átlagos tartozéklista: hálózati töltő, miniatűr adatkábel, 3,5 milliméteres csatlakozóval ellátott fülhallgató.
Nokia X-sorozat, na, ez már megint mi a fene? A gyártó az N és E szériákat kivéve nélkülözi a következetességet a készülékek elnevezésénél, az ezresek között úgy ugrál, mint az egyszer budapesti gyalogos egy kutyák által gyakran látogatott mellékutcában, most pedig itt ez az X, ami elvileg az XpressMusic sorozat folytatása, de akkor minek kellett variálni? Valószínűleg azért, mert külföldön a gyártó a két új X-készülékkel vezeti be a saját korlátlan zeneletöltési rendszerét, a Comes with Music-ot, mely indokolja a készülék magas árát. Az X3 Magyarországon hivatalosan nem is jelenik meg a szolgáltatás beindításáig, viszonteladóktól viszont beszerezhető, de a szolgáltatás nélkül "újdonságként" legfeljebb a készülékhez és a gyártóhoz is méltatlan anyaghasználatra nézhetünk. A 96 x 49,3 x 14,1 milliméteres kiterjedésű, 103 grammot nyomó X3 hátlapja pattintós elven rögzülő, papírvékony műanyagból van, tapintásra és ránézésre is rossz, amin nem segít a csúszka hézagos mechanikája és a többi illesztési hézag. Nem azt mondom, hogy egy kifejezetten rossz minőségű eszközről van szó, hanem azt, hogy ebben az árfekvésben nem ezt szokhattuk meg. Azért vannak "prémium" részek is, ha például széttoljuk a készüléket, megcsodálhatjuk a kijelző mögötti részt, mely szálcsiszolt felületű fémből van — jól néz ki, csak mi ugyebár sosem látjuk, véleményem szerint nem erre kellett volna fókuszálni. A fémesség jegyében készült a numerikus gombsor is, ez azonban csalás és ámítás, fémhatású műanyagról van szó, ráadásul nem túl jó minőségűről.
Talán még az eddig felsoroltakat is elnéztem volna a készüléknek, ha az előlapon nem az a kijelzőnek csúfolt valami lenne, ami van. Papíron teljesen oké, 240 x 320 pixeles felbontás a 2,2 hüvelykes képátlóhoz, 262 000 színárnyalat, TFT-technológia — a valóság viszont mást mutat. Az okot nem tudom, de a megjelenítő betekintési szöge olyan kicsi, hogy szinte nem is létezik, még szemből sem mutat normális képet, talán akkor megfelelő, ha picit alulról nézzük, de a legkisebb bemozdulás is elrontja. Balról nézve sötét és vibráló színű, jobbról kivilágosodik, fentről átmegy inverzbe, én ilyet még komolyan nem láttam, a szemem egyszerűen jojózott tőle, amire rátett egy lapáttal, hogy az egyébként ellenállónak tűnő előlapi plexi úgy csillogott, mint Tom Cruise mosolya. Az előlap tetején egyébként a telefonhangszóró látható, a kijelzőtől balra három dedikált zenegomb kapott helyet, alulra a fő kezelőszervek kerültek, használni lehet őket, viszont ilyenkor nyekeregnek, ez is beépített szolgáltatás lehet.
A hátlap nagyon szép, letisztult, alul és felül apró pöttyök dobják fel, a kamera körül fémes keret látható, a Nokia felirat diszkrét, tehát tényleg jól néz ki. Az anyaghasználat viszont — mint azt már említettem — borzalmas, ilyen áron köszi, de ez nem kell. A készüléktest szétcsúsztatását segítő mechanika jó, az előlap széttolt állapotban sem lötyög, viszont az illesztési hézagok elég nagyok, ha pont oldalról nézzük a telefont, átlátunk rajta.
Az oldalsó részek szintén elég pofásra sikerültek, alul-felül ezüst csíkok, bennük lyukak, ezek a hangszórók, igen, két darab van. Felülre került még egy vékony csatlakozós Nokia töltő, egy fedlappal takart microUSB csatlakozó és egy 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet is. Az X3 számítógépre kötve is töltődik, ennek külön örültem. Jobbra a hangerőszabályzók és az exponálógomb került, ha utóbbit nyomva tartjuk, a videófelvételnél (tehát nem a fényképezésnél) találjuk magunkat, hogy miért, azt csak az ég tudja.
Alul nincs semmi, balra a puha anyaggal borított microSD bővítőhelyet találjuk, melyben gyárilag egy 2 GB-os kártya üldögél.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
