Menü, dual-SIM
Sajnos most is azzal kell kezdenem, hogy röviden visszautalok arra a cikkünkre, amelyben Bocha kartárs alaposan körbejárta a duplakártyás telefonok belső felépítését. Ott is kiderül, de itt is megemlítendő, hogy a rendszer lényege, hogy van egy izmosabb fő processzor (általában ARM9, esetleg ARM11), és egy fingnyi kis segédmodul (ARM7). Előbbi vezérel mindent (grafika, egyéb funkciók, kamera, ilyesmi), utóbbi csak a másodlagos SIM kártya hálózati kapcsolataiért felelős. A kínai kétkártyás megoldásokban ezt egy chip oldja meg, ezért van az, hogy a Samsung mobilok tudják a kártyánkénti hívásvárakoztatást. Amit viszont ezek (sem) tudnak, hogy az EDGE adatátvitelnél izmosabbat nem lehet kipréselni belőlük, évek óta várunk egy olyan Samsung cuccra, ami már képes ilyesmire. És meg lehet csinálni, mert az Acer DX900-nál ez nem jelentett gondot.
Maga a menü annyira izgalmas, mint egy strukturált információrendszer szervezés előadás (elnézést, ha a strukturált információrendszer szervezők lelkébe belegyalogoltam, én jellemzően képregényeket rajzoltam ilyen alkalmakkor), a szokásos felépítésű felület fogadja a látogatót. Ezzel nincs is semmi baj, ráadásul a C6112-ben témaszerkesztő is van, sőt, néhány újdonsággal is találkozhatunk.A legjobb móka, hogy a témák, a betűtípusok és a hátterek SIM kártyánként különbözhetnek. Így nem csak abból látjuk, hogy melyik SIM aktív, hogy a két térerő kijelzés közül melyik kap keretet, hanem egy totál más színvilág is tájékoztathat róla bennünket, ami állatira hasznos, főleg az első időkben, amikor az ember még nem szokja meg, hogy hívás előtt gyorsan csekkolja, hogy melyik kártyáról is fog lezuhanni a zseton. Érdekes apróság az is, hogy míg a SIM1 négynormás, addig a SIM2 csak 900 és 1800 MHz-en hajlandó kommunikálni.
A kezdőképernyőn lehet óra, esetleg naptár, illetve kérhetünk gyorsindító sávot is (ezt a Samsung intelligens képernyőnek hívja, ami nálam csak egy lépéssel kevésbé ciki, mint az intelligens mosópor), ide pedig magunk szerkeszthetünk funkciókat. A főmenübe haladva pontosan egy tucat ikonunk lesz, az elrendezés és a rajzok logikusak. A két kártyánkat el is nevezhetjük (mondjuk Bob és Bobek), adhatunk nekik kis avatart, innentől egyértelmű lesz, hogy melyikre jön a hívás. Újdonság volt nekem a beállítások menüponton belül a Lomtár, pedig ez csont olyan, mint a Windows-ban, ide kerül mindenféle törölt tétel, s innen ezek visszaállíthatóak, vagy takaríthatunk végleg.
Van még egy apró okosság, az automatikus SIM-váltás, ami pont az, amit a neve is sugall. Beállítható, hogy melyik időpontban melyik kártya legyen az elsődleges, de ezt bármikor felülbírálhatjuk az oldalsó gomb használatával. Illetve még egy apróság: ebben a telefonban is van álhívás (fake call), alapállapotban a lefele iránnyal lehet bekapcsolni, s ilyenkor a készülék "úgy csinál", mintha jönne egy hívás ismeretlen számtól, csörög, rezeg, s persze fel is lehet venni, csak épp nem történik semmi. Nyilván ez kiváló módszer a kellemetlen beszélgetések gyors lezárására. Sajnos egy dolgot mindenképp meg kell említsek: a menü nem mondható túl gyorsnak. Minden gombnyomás után van némi holtidő, amely persze csak tizedmásodpercekben mérhető, s talán nem is tűnik fel mindenkinek, de a másik Samsung után látványos a különbség.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
